Budapesten 1941. október 20. napján született. Édesapja Migray Emőd vegyészmérnök, édesanyja Lőczi Margit. Érettségi vizsgát 1960-ban Budapesten a Petőfi Sándor Gimnáziumban tett, 1969-ben végzett az Eötvös Lóránt Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán orosz – történelem szakos tanárként. Felesége Bognár Gabriella, gyermekei Gábor (1966) és Ákos (1969).

1960-ban a Budapesten a XII. kerületi János Kórházban kezdett dolgozni, majd 1968-tól tanárként Szakonyban, Márkón, Hárskúton, Veszprémben. Herenden könyvtárosként dolgozott, ahonnét 2001-ban ment nyugdíjba. 2003-ban végzett a Kőrösi Csoma Sándor Buddhista Egyetemen, ahol óraadóként is dolgozott.

2001-ban megkapta a Herendi Porcelánmanufaktúra RT életút díját.

Márkóra 1970-ban került, az iskolában 1973-ig tanított, de kezdetektől szívébe zárta a falut. 1990-ban az első szabad önkormányzati választásokon Márkó polgármestere lett. A rendszerváltást követő, újjászülető demokráciának képviselője, segítője volt Márkón. 1994-től 2002-ig alpolgármester, 2006-tól 2014-ig a képviselő-testület tagja, illetve 2006 – 2010 között német nemzetiségi képviselő.

Migray Emőd, mint a falu első szabadon választott polgármestere, mint a Herendi Tanácstól függetlenné vált önkormányzat atyja számos nehézséggel, járatlan utakkal találkozott. Neki kellett a falu első embereként az ösvényeket fellelni, s elindítani rajta a fejlődést. A mag, amelyet elültetett, csak később szökött szárba. A rendszerváltás utáni években elkezdett épülni az „új iskola” épülete, amelynek befejezéséhez évek kellettek. Az építkezés hol leállt, hol lelassult, de ma már helyet ad a korszerű óvodának, s a falu kulturális életének is, egyre szebb formában.

Migray Emőd indította útjára a falu újságját, először ő szerkesztette, gondozta. A helyi kulturális élet elindítója, ő szervezte például az első október 23-ai ünnepséget.

Migray Emőd az a személy, akihez bárki fordulhat, ha Márkó történetéről, Márkó nevezetességeiről szeretne tudni valamit, tanulmányt, szakdolgozatot kell írnia, vagy csak érdeklődik iránta. Emőd szerény ember, bárki megkeresheti, segít csendben, ahol tud. Zsűritagja a szavalóversenyeknek, ha kell bemutatja a falut, templomot, ha kell verset szaval. Szerény ember, érdemeit nem fitogtatja, mindenki szereti.

Migray Emőd tudományos munkásságával, fordításaival, valamint Márkóról szóló verseivel is öregbíti a falu hírnevét.

Szeitl Ferenc, született Márkón 1939. április 20-án, anyja neve Pichner Teréz, Márkón végezte az általános iskola alsó tagozatát, a felsőt azonban Veszprémben. Kitűnő iskolai eredménye ellenére a szülei és nagyszülei foglalkozása miatt (szülei osztályidegenek, a nagyszülők kulákok) állami gimnáziumba nem nyerhetett felvételt. Így a szülei Bakonyi János piarista tanár tanácsára az Esztergomi Ferences Rendű Római Katolikus Gimnáziumba íratták be, ahol 1957-ben kitűnő eredménnyel érettségizett. Magyar-történelem szakos tanárnak készülve 8 alkalommal tett eredményes, de a keresztény neveltetés miatt elutasított felvételi vizsgát.
A pék mester édesapja kérésére így szakmunkásképzőben elvégezte a pék szakmát, miközben a szabadidejében (kisgyermekként már tanult harmonikázni a vak kántornál Veszprémben) beiratkozott a Csermák Antal Zeneiskolába, ahol zongorát és éneket tanult. Ez idő alatt Márkón a templomban jobb híján, harmóniumon kísérte a szertartásokat és vezette a templomi kórust. A szakmunkás bizonyítvány megszerzése után Budapesten a konzervatóriumba felvételizett, ahová rögtön a harmadik évfolyamra vették fel. A tanulmányai során munkával tartotta fenn magát. Statisztált az akkor még működő Petőfi Színházban Budapesten, dolgozott a Magyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szövetségében, valamint újságíróként a Neue Zeitungnál. Ezen állásoknak köszönhetően felvételizett újra immár levelező tagozatra a Pécsi Tanárképző Főiskola ének-zene és német szakára, ahová dolgozóként felvételt nyert. A főiskolai évei alatt újra márkói lakos volt, Veszprémben az Énekzenei Általános Iskolában tanított 1964 és 1968 között. Az utóbbi évben jelentkezett Kaposvárott a Csíky Gergely Színházba vezető tenoristának. A sikeres próbaéneklés után azonnal szerződtették. Az első szerepében, a János vitéz címszerepében osztatlan sikere volt.
Kaposváron nősült 1971-ben, és még abban az évben vendégművészként a Baden bei Wien-i Városi Színházhoz szerződött. Fél év múlva Bécsben a Raimund Theater bonvivánja lett. Sikeres évek után Németországba ment tovább, ahol számos társulatnál fogadták szívesen.
A mai napig, nyugdíjasként is vállal vendégszereplést vagy önálló műsort ad. Jelenleg Udo Jürgens világhírű énekes emlékműsorát énekeli igen nagy sikerrel.
Az élete során 21 színházban, összesen 10 országban játszott opera vagy operett énekesként. A saját bevallása szerint „mindig márkói maradtam”. Magasházi Jancsi bármikor hozzáfordulhatott segítségért. Míg fiatal korukban a kottaolvasásra tanította, később hasznos tanácsokkal látta el. A Márkóiak szervezett találkozóin mindig aktívan részt vett.
Egyetlen fia Christopher 1975-ben már ott született
A Márkói német népdalok kötet létrejöttéért elfoglaltságai közepette is 21 évig dolgozott. Először kézzel írta a kottákat, majd amikor a fia megtanította az elektronikus kottázásra, az idejét nem sajnálva minden dal kottáját és szövegét ezzel a programmal rögzítette. Nem tudta, hogy sikerül-e valaha is megjelentetni a dalokat, de feldolgozta őket, hogy a „márkói kincsek” dokumentálva legyenek az utókornak.
A kiadás hírére Ferry Seidl azonnal rendelkezésre bocsátotta a sok munkával elkészített anyagot. Csak tiszteletpéldányokat kért cserébe, amelyeket a még élő, a kitoloncolással a világ különböző pontjaira szóródott márkóiaknak juttat el.
A Márkói német népdalok azonban nemcsak a régi márkóiaknak jelent értéket, hiszen a dalkincs lejegyzése és közkinccsé tétele örökös dokumentum az egykori faluközösség szellemi kincseiből.

Békefiné Szeitl Éva 1949. december 24-én született Márkón. Két gyermek Anna és Antal édesanyja és egy kislányunoka büszke nagymamája.
Középiskolai tanulmányai után magyar-német szakos pedagógusként végzett a Pécsi Egyetemen, először a Megyei Művelődési Központ népi kultúra felelőseként dolgozott. Ezekben az években a lelkesen gyűjtője volt a Bakony-és a Balaton-felvidék magyar, német és szlovák szellemi és tárgyi hagyományainak. 1984-től nyugdíjazásáig a veszprémi Hriszto Botev ált. iskola tanára. Az 1986-os német, mint idegennyelvi tagozat működését 1992-ben német nemzetiségi osztály indításával sikerült közreműködésével bővíteni. Békefiné Szeitl Éva tevékenysége német nemzetiségi területen példás: vezette a Botev iskola nemzetiségi tánccsoportját, a megyei német nemzetiségi tábort, aktív tagja volt a veszprémi német nemzetiségi klubnak, évekig elnökségi tagja volt a BUSCH akadémiának, ezen belül a Veszprém megyei német iskolaegyesületnek.
2000-ben a Veszprém Megyei Német Önkormányzatok Közössége a Veszprém megyei németségért végzett munkájáért az „Ehrenpreis” kitüntetést adományozta Békefiné Szeitl Évának.
Szeitl Éva korán megtanult énekelni, már fiatal lányként kántor feladatokat látott el a márkói templomban. Dolgozott képesítés nélküli óvónőként a faluban, míg a gyerekek szülei a földeket művelték.
Családja a nehéz idők ellenére megőrizte a „sváb” anyanyelvét, melyet ma is kitűnően beszél. Kifejezetten fontosnak tartotta a hagyományok megőrzését, így nagymamájától életének utolsó éveiben számos német népdalt gyűjtött. Lejegyezte a márkói sváb lakodalmast is, amit a Botev iskolai diákjaival színpadra is állítottak.
Szeitl Éva mindig szülőfaluja rendelkezésére állt:
-a kitelepítés évfordulójára régi márkói német népdalokat és német táncokat tanított be
-a lepusztult stációsor képeinek felújítására megtalálta az anyagi forrást, pályázatot nyújtott be.
-a Márkó néphagyományai c. könyv megjelenése után a gyűjtés alapján betanította a Christkindl csoportoknak a mai formában is ismeretes játék énekeit (nyitó ének, záró ének)
- rendszeresen magas színvonalú cikkeivel tudósít a Neue Zeitung német hetilapba illetve a Deutscher Kalender-be szülőfalujáról
-2017-ben segítségével, gyűjtésének köszönhetően megjelenhetett a „Deutsche Volkslieder aus Markau - Márkói német népdalok” című kiadvány, amely 131 német népdalt tartalmaz. A dalokat a nagymamájától gyűjtötte, aki nagyon szívesen énekelt unokájának.

Feltöltés alatt

1913-ban született Márkón, itt is halt meg 1966-ban.

Iskoláit Márkó, Veszprémben, Vácott és Kecskeméten végezte. 1931-ben lépett be a piarista rendbe. A Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar – latin- német nyelv és irodalomból tanári oklevelet, 1941-ben bölcsészdoktori címet szerzett. Doktori dolgozatában a márkói németek nyelvjárását írja le tudományos alapossággal. A váci, majd a veszprémi piarista gimnáziumban tanított. 1950-ben néhány hónapnyi internálás után Esztergomba megy tanítani. 1954-ben édesapja halála miatt hazajön Márkóra. A szerzetesi élet után a politikai rendszer áldozataként világi állásba kényszerül, hátralevő 13 évére ez a teher nehezedik rá. Nagy részletességű, alapos grammatikai és hangtani elemzéseken és megfigyeléseken nyugvó tudományos dolgozata végül nem kapta meg méltó elismerését.

Emlékének és a település nyelvi kincseinek felkutatásában és megörökítésében végzett munkásságának tisztelegve Márkó Község Önkormányzatának Képviselő-testülete posztumusz díszpolgári címet adományoz Bakonyi – Bauer Jánosnak.

1936-ban született Márkón. A zene szeretete és a harmonika apai örökség, hiszen már apja, Mihály is híres harmonikás volt. A szülői példa és a szorgalom, a gyakorlás meghozta a szakmai elismeréseket. Magasházi János több, mint három évtizede állandó fellépője német nemzetiségi rendezvényeknek, harmonikás találkozóknak és természetesen településünk rendezvényeinek is.

Számos csoportot kísért és kísér ma is harmonikán, így szinte megalakulásától kezdve a márkói Steixner István Német Nemzetiségi Kórust is. Minősítő versenyeken csoportjaival legtöbbször arany minősítést ért el.

1998-ban településünk nemzetiségi önkormányzatának létrehozásában fontos, kezdeményező szerepe volt. Az első ciklusban elnökhelyettesként, majd elnökként tevékenykedett.

Harmonikájával nem csak a megyében, de országosan és határainkon kívül is öregbíti településünk hírnevét. Munkásságát a Veszprém Megyei Német Nemzetiségi Önkormányzat is elismerte, 2012-ben Magasházi Jánost a legmagasabb kitüntetéssel, az Ehrenpreis díjjal jutalmazta.

Településünk Önkormányzatának képviselő-testülete a falu közösségéért végzett munkája, a nemzetiségi kultúra ápolása és bemutatása terén nyújtott kimagasló teljesítményéért Magasházi Jánosnak a díszpolgári címet adományozza.

Ősi, 1919. nov. 29. – Hárskút, 1995. szept. 4.

A gimnáziumot Veszprémben végezte, 1939-ben érettségizett. A veszprémi szeminárium növendéke, 1944-ben szentelték pappá. 1948-ig káplán több megyei településen. Internálták 1946-ban, majd egy éven át házi őrizetben tartották Ősiben. 1948-tól haláláig szolgált az általa szervezett hárskúti plébánián, ahol Vándor Ferenc veszprémi építészmérnök tervei alapján megépíttette a paplakot és a templomot. Márkón felújíttatta a kálváriát. 1973-tól szervezte és vezette az Egyházmegyei Múzeumot. Hatalmas energiát fektetett a gyűjtemény gyarapítására. 1975-től címzetes esperes, 1985-ben tb. majd 1986-ban tényleges kanonok. Az Országos Egyházművészeti és Műemléki Tanács tagja. Sokoldalú értékmentő tevékenységéért Veszprém város önkormányzata Gizella-díjjal tüntette ki.

1984-től márkói plébános. Idekerülése után néhány év alatt rendbe hozatta a templom tetejét és a külső falakat is. Ezt követően hozzákezdett a stációk és a kálváriakápolna megmentéséhez, melyet az orosz csapatok sokszor lőtéri célpontnak használtak és erősen megrongálódott állapotba került. A szervező munka mellett az anyagi hátteret is sikerült megteremtenie, sőt saját fizetésével is hozzájárul a terhekhez.

Jelentős hatással volt a község életére, hogy az államosított egyházi vagyon országos rendezésekor visszaigényelte a volt iskolát és kántortanítói lakást. Ezzel komoly anyagi erőhöz juttatta az önkormányzatot.

A település épített egyházi örökségének védelmében, a kálvária és a kápolna megmentésében és felújításában végzett kiemelkedő munkájáért Márkó Község Önkormányzatának Képviselő-testülete posztumusz díszpolgári címet adományoz Márton Antal egykori plébánosnak.

2016. – Márkó Község Posztumusz Díszpolgára

1943-ban született Marosvásárhelyen. Székesfehérváron járt gimnáziumba, majd Budapesten végezte el az orvosi egyetemet. Katonaorvosként kezdte pályafutását Lentiben, majd Győrváron volt háziorvos. 1982-ben költözött Márkóra és haláláig itt volt mindenki szeretett háziorvosa. Több környező településen lévő cég üzemorvosa is volt, Bándon és Hárskúton is háziorvosként gyógyított.
Márkón önkormányzati képviselőként is aktívan kivette részét a település életében. A választásokon magas fölénnyel került a képviselő-testületbe, élvezhette az emberek belé vetett bizalmát. 2002-ben munkája elismeréseként arany pecsétgyűrűt kapott a márkói önkormányzattól. Napról-napra, évről-évre olyan fizikai és lelki erőről tett tanúságot, amiért köszönő szavainknak nem lehet se eleje, se vége. Nem számított éjszaka van, vagy nappal, ünnepnap van, vagy hétköznap, az ő segítségére, szakmai tudására számíthattunk. Hangja még mindig cseng azok fülében, akik ismerhették.

Pesthy Zoltánné 1983-ban a szakközépiskolai óvónői végzettsége megszerzését követően helyezkedett el a márkói óvodában és azóta is itt áll munkaviszonyban. 1987-ben az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola Soproni Óvóképző Intézetében okleveles óvónői végzettséget szerzett, majd 1987-ben vezető óvónői megbízást kapott és 1991-ig látta el az óvodavezetői teendőket.
A márkói két csoportos óvodában Pesthy Zoltánné egyedüli képesített óvónőként szakmai segítséget nyújtott képesítés nélküli kolléganői számára, valamint támogatta a továbbképzéseken való részvételüket annak érdekében, hogy a márkói gyerekek szakmailag megalapozott fejlesztésben részesüljenek. A kistelepülési óvoda szerény körülményeit dekorációk készítésével tette a gyermekek számára otthonosabbá, valamint szemléltető eszközök készítésével gazdagította, szinesítette az oktató-nevelő munkát.
Két gyermeke születését követően visszatérve gyermekcsoportban végezte az óvodapedagógusi teendőket, és a kétezres évek elejétől gyermekvédelmi felelősként is működött. Számos nehéz helyzetben lévő család gyermeknevelési problémáit segítette a múltban a védőnővel, családsegítő szakemberekkel és a helyi önkormányzattal való kooperációban. Az óvodai programok szervezése során törekvése volt a hátrányos helyzetű gyerekek felkarolása, ezáltal a rászoruló családok gyermekei is eljuthattak pl. állatkertbe, illetve olyan helyszínekre, ahová a család szerény anyagi eszközei ezt nem tették lehetővé.
Az óvoda helyi szervezetekkel való együttműködése régmúltra tekint vissza, melynek eredményeként számos települési rendezvényen gazdagítják óvodásaink a programot. Ezeken az eseményeken Pesthy Zoltánné többek között a sokéves néptáncos múltjából merítve, nemzetiségi gyermektánc műsorral örvendezteti a közönséget. Az általa betanított szívhez szóló anyák napi műsorokon szem nem marad szárazon, illetve több alkalommal prezentált csoportjával betlehemes játékot is a Márkói Nyugdíjasok Egyesületének meghívására.
A település nyári táboraiban rendszeresen tartott kicsiknek és nagyobbaknak szóló barkácsolást, játszóházat. Ezek az alkalmak jó lehetőséget biztosítottak a korábbi óvodásokkal való kapcsolatfelvételre és a gyerekek életének nyomon követésére. Régi óvodásai szeretettel fordulnak hozzá találkozásaik alkalmával.
Márkó német nemzetiségi múlttal rendelkező település, az óvodában 2010 óta nemzetiségi nevelés folyik. Bár a német nyelvtudásnak nem birtokosa, ennek ellenére minden igyekezetével törekedett nemzetiségi végzettségű kollégái támogatására. Szakmai tapasztalatával több kezdő kolléganőt mentorált, segített az évek során. A dolgozói kollektíva valamennyi munkatársával, derűs személyisége meghatározója az intézmény mindennapjainak. Hivatása során jó szakmai kapcsolatot ápolt a gyermekeket támogató külső szakemberekkel.
A mindennapok gyermeknevelésben előforduló nehézségeit, a szülők felé irányuló nyílt, empatikus kommunikációval és attitűddel oldotta meg, mindig törekedve a velük való szoros együttműködésre és kapcsolatra, mely hozzáállás az óvodásai érdekét szolgálta. Óvónői tevékenységét 2010-ben „Pedagógusok a kistelepülésekért” díjazásban részesítették.

Szakmai életút bemutatása
Réfi Tamásné
Réfi Tamásné 1988 óta tevékenykedik a márkó község óvodájában. Az akkori kistelepülés intézményében, nehéz körülmények között folyt a nevelő munka, saját feladatai mellett segítette képesítéssel nem rendelkező kollégáit is a szakmai feladatok elvégzésében.
1996-ban felsőfokú képesítést szerzett a soproni Benedek Elek Óvóképző Főiskolán. 2000-ben az akkori polgármester felkérésére megpályázta az óvodavezetői állást, melynek eredményeként, nem függetlenített vezetőként látta el nyolc évig ezt a feladatot. Vezetői tevékenysége során nagy hangsúlyt fektetett az óvodában zajló szakmai munka fejlesztésére, a nevelőmunkát segítő eszközök beszerzésére, korszerűsítésre. Vezetői hitvallásában jelentős szerepet kapott a pedagógiai munkát segítő alkalmazottak, dajkák bevonása az egészséges életmód alakításába, az intézményt érintő valamennyi kérdésben a szabad vélemény-nyilvánításba és a döntéshozatal segítésébe.
Az általa benyújtott és elnyert pályázati forrásokból jelentős mértékű eszközbeszerzések valósultak meg. Bővült a szakkönyv állomány, számítógépet vásároltak, a mozgásfejlesztést segítő eszközöket szereztek be. Nagyon jó kapcsolatot alakított ki a szülői közösséggel, melynek eredményeként azóta is minden évben megrendezésre kerül a szülői munkaközösség és az óvoda együttműködésében a jótékonysági bál. A bál bevételei további jelentős fejlesztésekre adtak lehetőséget. A játszóudvar parkosítása, új játékok beszerzése, bútorzat cseréje valósult meg, továbbá kirándulásokat szerveztek, mely által a nehéz körülmények között élő, illetve hátrányos helyzetű gyerekek is élményekhez juthattak. Kétkezi munkájának nyomán szépült az óvoda: függönyöket, terítőket varrt, festett, ha kellett parkettát lakkozott, az alkalmaknak, évszakoknak megfelelő dekorációkkal tette szebbé a környezetét.
Lehetőségeihez mérten sokat tett a falu közösségéért, a helyi szervezetekkel, vállalkozókkal együttműködve. Évről-évre jelentős szerepet vállalt a település Mikulás ünnepségének szervezésében, előkészítésében, a nyugdíjasok anyák napi köszöntésének hagyományteremtése is az ő nevéhez fűződik. Szakmai munkájában a fejlődés igénye a mai napig jellemzi. Számos továbbképzést, tanfolyamot elvégzett, de autodidakta módon is fejlesztette és fejleszti önmagát, annak érdekében, hogy hivatását mindig magas színvonalon művelhesse. Szakmai támogatását nem csak kolléganői, közvetlen munkatársai élvezhetik. Szívesen fogad fiatal pályakezdőket csoportjába gyakorlatra, de más kisgyermekneveléssel kapcsolatos területen tevékenykedni szándékozókat is. Gyermeknevelési tapasztalataival igény szerint szívesen segíti a szülőket problémáik megoldásában. Munkájában mindig a maximumra törekszik. Mivel nem független vezetőként látta el feladatát, a csoportban végzett és a vezetőséggel rá háruló feladatok, egyre sokasodó adminisztrációs teendők már komoly terhet jelentettek számára, ezért 2008-ban lemondott az óvodavezetői posztról. Az utána következő vezetőket, kollégáit nap mint nap segítette és jelenleg is segíti szakmai tapasztalatával, véleményével, racionális látásmódjával.
A mögötte lévő több mint harminc éves pedagógusi tevékenység során a következetesség - mely nem csak a gyermeknevelésben, de önmagával szemben is - és a szakma iránti elhivatottság jellemezte és jellemzi. A folyamatosan változó körülményekhez, mindig alkalmazkodó, kihívásokkal szembenéző és megoldást kereső kolléganőt ismertem meg személyében. Kollégaként és emberként is segítőkészség jellemzi. Saját meggyőződéséből, elveiből nem engedve rugalmasan alkalmazkodik az elvárásokhoz, mellyel stabilitást, biztonságot nyújt szakmai és emberi szempontból is. Méltó képviselője a pedagógus társadalomnak, valamennyiünk példaképe lehet mind a szakmája iránti elhivatottságára mind emberi tulajdonságaira tekintettel.

Pál Gyuláné Szabó Erzsébet Márkón született, azóta is itt él. Elkötelezett szülőfaluja, a német nemzetiségi hagyományok, legfőképp azonban a Christkindl szokás megőrzése iránt.
1988-ban az ő kezdeményezésére indult el hosszú, közel két évtizedes kihagyás után az első két Christkindl csoport a faluban, ezzel folytatva egy több száz éves hagyományt.
Pál Gyuláné Erzsébet kiemelkedő munkát végzett az eredeti viselet felkutatásában, a ruhák varrásában, az énekek összegyűjtésében. A nemzetiségi önkormányzat munkáját segítve évről évre betanítja a csoportokat, felkeresi a lányokat, heti rendszerességgel vezeti a próbákat, kiosztja, karácsony után begyűjti a ruhákat. Elkészíti a rozmaringos almákat, elvégzi a ruhák javítását. A csoportok tagjait „márkói” öntudatra neveli.
Pál Gyuláné a Helyi Értéktárbizottság alapító tagja, a Christkindl hagyománynak a helyi értéktárba történő felterjesztése neki köszönhető.
Pál Gyuláné kutatja, gyűjti, megőrzi Márkó történelmét, nyelvjárását.
Munkáját mindig díjazás nélkül, önzetlenül, fáradtságot nem ismerve végezte a közösségért.
Pál Gyulánét Márkóért, a német nemzetiségi hagyományok ápolásáért, Christkindl hagyomány megmaradásáért végzett önzetlen munkájára tekintettel Márkó Önkormányzatának képviselő testülete Márkóért Érdeméremben részesítette 2021-ben.

Hartmann Antalné Czvizler Erzsébet már gyermekkora óta szívja magába a falu történelmét, viseli nagy gonddal sorsát minden mozdulatnak, ami a falu életével kapcsolatos.
Hartmann Antalné Erzsébet édesapja hosszú éveken át volt a márkói egyházközösség templom atyja, így már gyermekkora óta látja és meglátja a feladatot úgy a templom körül, mint a templomban. Az elengedhetetlen nagytakarítások szervezése, a szokások életben tartása, a terítők készítése, rendben tartása, a Rózsafüzér Társulat vezetése mind-mind Hartmann Antalné nevéhez fűződik, amit nagyon nagy odaadással és lelkiismeretesen végez.
Hartmann Antalné a templomi hagyományok őrzésén túl, segítőkészségével és kézimunkáival is kitűnik a közösségből. Művei témaválasztásból is sugárzik a faluszeretete, készült már a kezei által számtalan templomi oltárterítő, a sváb népviseletet bemutató babák, a kápolnát, a Márkó címerét ábrázoló gobelin.
Hartmann Antalné elkötelezett szülőfaluja, a német nemzetiségi hagyományok, szokások, emléktárgyak, népviselet, régi feljegyzések, fényképek megőrzése iránt.
A falu történetének kutatása, megismerése kitölti a szabad idejének nagy részét. Ismeri a falu családjait, a II. világháborúban elesett katonák történeteit, igyekszik miden információt és dokumentációt összegyűjteni, mely az utókor számára is különösen hasznos.
Munkáját mindig díjazás nélkül, önzetlenül, fáradtságot nem ismerve végzi a közösségért.
Hartmann Antalnét Márkóért, a német nemzetiségi hagyományok ápolásáért, a templom, a kápolna hagyományokra épülő életének megőrzéséért, sváb hagyományaink megmaradásáért végzett önzetlen munkája alapján Márkó Önkormányzatának képviselő testülete Márkóért Érdeméremben részesítette 2021-ben.

Enyingi Mihály márkói keramikus igazi lokálpatrióta.