Márton Antal

Ősi, 1919. nov. 29. – Hárskút, 1995. szept. 4.

A gimnáziumot Veszprémben végezte, 1939-ben érettségizett. A veszprémi szeminárium növendéke, 1944-ben szentelték pappá. 1948-ig káplán több megyei településen. Internálták 1946-ban, majd egy éven át házi őrizetben tartották Ősiben. 1948-tól haláláig szolgált az általa szervezett hárskúti plébánián, ahol Vándor Ferenc veszprémi építészmérnök tervei alapján megépíttette a paplakot és a templomot. Márkón felújíttatta a kálváriát. 1973-tól szervezte és vezette az Egyházmegyei Múzeumot. Hatalmas energiát fektetett a gyűjtemény gyarapítására. 1975-től címzetes esperes, 1985-ben tb. majd 1986-ban tényleges kanonok. Az Országos Egyházművészeti és Műemléki Tanács tagja. Sokoldalú értékmentő tevékenységéért Veszprém város önkormányzata Gizella-díjjal tüntette ki.

1984-től márkói plébános. Idekerülése után néhány év alatt rendbe hozatta a templom tetejét és a külső falakat is. Ezt követően hozzákezdett a stációk és a kálváriakápolna megmentéséhez, melyet az orosz csapatok sokszor lőtéri célpontnak használtak és erősen megrongálódott állapotba került. A szervező munka mellett az anyagi hátteret is sikerült megteremtenie, sőt saját fizetésével is hozzájárul a terhekhez.

Jelentős hatással volt a község életére, hogy az államosított egyházi vagyon országos rendezésekor visszaigényelte a volt iskolát és kántortanítói lakást. Ezzel komoly anyagi erőhöz juttatta az önkormányzatot.

A település épített egyházi örökségének védelmében, a kálvária és a kápolna megmentésében és felújításában végzett kiemelkedő munkájáért Márkó Község Önkormányzatának Képviselő-testülete posztumusz díszpolgári címet adományoz Márton Antal egykori plébánosnak.